A Long Island-i Amityville városában évről-évre számtalan kalandvágyó jelenik meg szellemek és démonok után kutatva.<br />De honnan is indult a történet?1965 júniusában idősebb Ronald DeFeo megvásárolt egy a holland gyarmatosítás idejéből származó házat az Ocean Avenue 112 szám alatt az Amityville-i folyó partján. Idilli ház volt csónakházzal, hatalmas kerttel és megannyi szobával a két szülő és öt gyermekük számára. A család boldog volt. Az apa a kertben felállított egy üdvözlőtáblát, mely tükrözte a család boldogságát és elégedettségét. A táblán a mai napig olvasható a felirat ,,High Hopes" azaz ,,Szép remények". Az amerikai álomból azonban lassan rémálom lett. 1974 november 13-a hajnalán a Merrick road és Ocean Avenue sarkán álló kisvendéglő bárjában üldögélőket a család legidősebb fia ifjabb Ronald DeFeo - akit a helyiek csak Butch-ként ismertek - rázta fel nyugalmukból. ,,Segítsenek! A szüleimet agyönlőtte valaki!" A fiú hangjára Robert Kelske figyelt fel. Rövid kétkedés után úgy döntött ötödmagával Butch-csal tart a házba.
A ház csendes volt, az idilli előkertben csendben himbálódzott a ,,High Hopes" feliratú tábla, mögötte pedig térdeplő gyermekek szobrai álltak a karján a kis Jézust tartó Szent József előtt.Lassan hatoltak be a házba, attól tartva, hogy a gyilkos még a közelben lehet. A házban néma csend uralkodott. A dermedt csendet csupán Shaggy, a család pásztorkutyája törte meg ugatásával. A ház lenyűgözően finom előterén haladtak keresztül, lassan lépdelve a márványlapokkal borított padlón egyenesen a lépcső irányába. Öt férfi, Kelske-vel az élen sietve lépdelt fel az emeletre. A második emeletre érve szembesültek a halál rettenetes bűzével, ami mindent körbe lengett.
Kelske megállt az ajtóban és felkapcsolta a villanyt. Nem messze előtte, a földön hason fekve hevert az idősebb Ronald DeFeo és felesége Louise. A férfi hátán tátongó lyuk volt az első bizonyíték arra, hogy haláluk időpontjában nem aludtak. A sebből kicsorgó nagy mennyiségű vér végigfolyt a hátán és vörösre színezte a férfi kék alsóját. Az asszony sebei nem voltak kivehetőek, mivel egy élénk narancs színű takaró alatt feküdt. Az ágy mögötti falon elhelyezett óriási tükör visszatükrözte a szörnyű gyilkosságok képét, megduplázva a döbbenetet az ott állókban.
Robert Kelske szinte halálra váltan lépett ki a szobából. Az ájulás határán három másik férfi lekísérte őt a földszintre. Csupán John Altieri maradt az emeleten, hogy ellenőrizze a többi szobát. A szomszédos gyermekszoba falain lassan körvonalazódni kezdtek a tapétát borító vitorlások, ágyúk és sasok. Az ajtó balján álló éjjeliszekrényen figurák sorakoztak melyek egy igazi katolikus otthon kellékei voltak. A padlón szétszórt cipők és játékok egyértleműen jelzték, hogy a szoba fiúgyermekhez tartozott, két fiúhoz pontosabban. A szoba jobb sarkában feküdt a két halott fiú, arccal a föld felé, akárcsak szüleik. John DeFeo a bal oldali ágyon feküdt. A hátát ért lövés nem volt teljesen egyértelműen kivehető, a pizsama élénk mintázata miatt. A szomszédos ágyon feküdt a 12 éves Marc. Az ágy mellett egy pár mankó és egy kerekes szék állt, melyek a fiú segítségére voltak, ha fel kellett állnia az ágyból, amire egy nemrégiben történt sportsérülés miatt nehezen volt csak képes. Ekkor vált kivehetővé az az egyetlen lövés, mely a gyermek hátát érte.Egy másik szobában fedezték fel a család két lánygyermekének holttestét. Allison és Dawn DeFeo szintén az ágyukban feküdtek, hason, fejük, melyet közvetlen közelről ért a lövés az alkarjukon feküdt, éppen úgy, ahogy alvás esetén szokott.
A későbbi nyomozás említést tesz a földszinten talált vércseppekről valamint egy véres cipőről, továbbá egy hetedik holttestről, amelyet érthetetlen okoból az igazságszolgáltatás eltitkolt. Butch állítása szerint a gyilkosságok elkövetője valószínűleg egy bérgyilkos lehetett. Ő maga pedig csupán úgy élhette túl a kivégzést, hogy a lövések hallattán kirohant a házból.A későbbiekben azonban, ahogy a nyomozás előre haladt, a fiú állításai megdőlni látszottak. Bár sem vért sem pedig lőpornyomokat nem találtak a testén sem pedig a ruházatán, a pincében talált üres töltényes doboz felfedezése nyomán egyre inkább valószínűvé vált, hogy a gyilkosságok elkövetője nem más, mint ifjabb Ronald DeFeo. És amint a története lassan darabokra hullt, végül beismerő vallomást tett. Állítása szerint az alaksorból kiszűrődő hangok késztették a gyilkosságok elkövetésére. Azt állította, valami megszállta a testét és lelkét és elhitette vele, hogy a csalátagjai ellene vannak, meg akaják őt ölni.</p><p>,, Minden olyan gyorsan történt. Miután elkezdtem, képtelen voltam abba hagyni." - nyilatkozta a tárgyalás során.Arra a kérdésre, hogy mi késztette ilyen szörnyűség elkövetésére azt válaszolta:, Minél inkább aggódni kezdtem, hogy ha én nem ölöm meg a családomat, akkor ők ölnek meg engem, annál inkább úgy éreztem, hogy amit teszek az önvédelem, nem pedig gyilkosság, és ilyenformán teljesen helyén való. Ahogy a fegyver a kezembe került, nyilvánvalóvá vált mi vagyok. Én vagyok az Isten!"
Bár Ronald DeFeo életfogytiglani börtönbűntetését tölti, rengeteg kérdés maradt nyitva a gyilkosságokkal kapcsolatosan.<br />A gyerekek, hallva a lövéseket, vajon miért nem futottak el? Miért feküdt mindegyik áldozat a hasán? Talán valaki ezt mondta nekik, valaki akit ismertek? Vajon a szomszédok miért nem hallották a lövéseket egy olyan házból amelyben még az utcazaj is tisztán kivehető?</P><p>Butch a mai napig folyamatosan változtatja történetét. Az első vallomásában többek közt nem említette a hangokat, melyek a gyilkosságra késztették. Mindezek csak jóval később meültek fel. Talán abban reménykedett, hogy csökkentheti a kiszabott bűntetést, amennyiben őrültnek tekintik. Pszichológusok szerint azon túl, hogy kényszeres hazudózó, semmiféle érzelmet nem mutat az emberi élet értéke iránt.
A DeFeo család lemészárlása és Lutzék 1975 telén történt beköltözése közt mindössze néhány hónap telt el. A család azt nyilatkozta, nem zavarta őket túlságosan a gyilkosságsorozat.<br />Ám mindössze néhány hét leforgása után, olyan sietve menekültek el új otthonukból, hogy még a személyes tárgyaikat, bútoraikat sem vitték magukkal.
Mi volt az ok?
A Lutz család felnőtt tagjainak állításai szerint a házban kezdettől fogva furcsa dolgok történtek. A beköltözés napján a család, akik erősen hívő emberek voltak, elhívták a helyi lelkészt, hogy megáldja új otthonukat. A pap az egykori fő hálóba lépve, ahol a DeFeo házaspárt meggyilkolták, szenteltvizet locsolt szét és nekiállt elmondani az áldást, mikor egy ijesztő férfihang, hangosan ráparancsolt. ,,Takarodjon innen!" A pap ezt nem árulta el a családnak, ám javasolta nekik, hogy egy másik szobában alakítsák ki a hálót.
Már közvetelenül a beköltözés után furcsaságok mutatkoztak.Az egész házban erős rothadásszag, oszlás bűze terjenget, melyet képtelenség volt eltűntetni. Eleinte döglött rágcsálókra gyanakodtak, ám végül nem találtak semmit.A fürdőszobában eleinte beázásnak tűnő folt jelent meg a plafonon, mely egyre terjeszkedett, végül pedig sűrű penészhez hasonló anyag jelent meg.A gyermekek szobájában éjszakánként furcsa vörösen izzó tekintetek bukkantak fel, melyek halálra rémítették őket.A házban gyakran dermesztő hideg honolt, melyre nem volt magyarázat.A családfő George Lutz volt a legikább kitéve a házban zajló rejtélyes eseményeknek. Elbeszélése szerint egyre inkább hatalmába kerítette az érzés, miszerint valami megszállta őt. Zárkózott, depresszív lett. Szinte nem is kommunikált családja tagajival, vagy ha mégis, akkor arra figyelmeztette őket, hogy valami megszállta őt, ugyanaz a valami, ami talán Ronald DeFeo-t is. Depresszív pillanataiban azt hallucinálta, hogy családja tagjait démonok szállták meg, akik meg akarják őt ölni.Többször próbálta meggyőzni a feleségét, hogy a saját és a gyerekek biztnosága érdekében hagyják el a házat. Kérése azonban süket fülekre talált, mert a felesége nem akarta őt egyedül hagyni. Egy éjjelen George arra ébredt, hogy a felesége az ágy felett lebeg, a felismerhetetlenségig eltorzulva. Végső rémületében ráparancsolt az asszonyra, hogy hagyja el a házat, mert attól tart, hogy bántani fogja őket. A feleség ez alkalommal már hajlandó volt távozni, ám mikor ezt megtette volna, George önkívületi állapotban álta útját kezében egy konyhakést tartva. Hosszú perceken keresztül tartó menekülés után végül sikerült kijutniuk a házból, mikor a férjet egy óvatlan pillanatban sikerült kitaszítani az ablakon. Állítólag csak ekkor tért magához. A család pedig elhagyta a házat.
Egy alkalommal infrakamerákat állítottak fel az épület több pontján. A második emeleti lépcsőfordulóban álló kamera, mely a főháló és az egykoron a fiúk szobájaként funkcionáló háló ajtaját hivatott felvenni, a következő képet rögzítette az éjszaka folyamán:
A kép azóta igencsak híressé vált. Állítólag John vagy Marc DeFeo szelleme tekint a kamerába, hideg, üres fehéren világító szemekkel. A kép úgy tűnik nem hamis és nem találtak a folyosó azon szakaszán olyan tágyat ami megtévesztő lehetne.A képen azonban nem az egyértelműen kivehető gyermekarc tűnik fel egyedül. A két háló ajtajában is kivehetünk egy-egy démoni arcot.