EGY-KÉT INFORMÁCIÓ:

Többször találkoztam már olyan írásokkal, melyek arról meséltek, mennyire fél az esetleges szellemektől az ember, ha öreg házba költözik. Habár abban egyet szoktak érteni a szellemekkel kapcsolatos tudást hajszolók, hogy az öreg házakban könnyen lehet szellemet találni, ez nem szükségszerű.

A helyek, épületek, de akár öreg fák, vagy források is képesek megőrizni azok lenyomatait, akik közelükben járnak. Átvesznek érzéseket, emlékeket, pillatanokat, és különleges zárványokként megőrzik annak személyiségjegyeit, aki náluk járt.

Egy öreg házba belépve nem csak a kor súlyát érezzük meg,  de megrohannak azok hátrahagyott érzései is, aki előttünk laktak azon a helyen. Ha ilyenkor megérintjük az ajtófélfát, megérintünk egy korlátot, és elég nyitottak vagyunk, akár tudatosan is előidézhetjük ezeknek a különös érzeteknek megjelenését.

Régen, mikor még több generáció élt ugyanazon a helyen, az elhunyt családtagok az épületnél maradva őrizték családtagjaikat. Ez volt az alapja az ősök tiszteletéhez fűződő hagyományoknak nyugaton, és keleten, manapság viszont már nemigen találni ilyen védelmet, a családtagok szétszakadva távolra költöznek egymástól, így kevesebb az esély arra, hogy egy öreg házban szellemre bukkanjunk. Maradnak hát a benyomások, lenyomatok.

A kor terhe okolható általában a pattogásokért és szokatlan éji neszekért, nem kell hát megijednünk tőlük, hacsak nem érzünk konkrét jelenlétet. Még ilyenkor is előfordulhat hogy egy szokatlanul erős lenyomatra bukkantunk, ezért fontos, hogy kellő nyitottsággal megismerjük az új otthont, meghallgassuk a meséit, és szeretettel, szenvedéllyel a saját lenyomataink által magunkhoz formáljuk.

Az első, talán nem is éppen problémás alaphelyzet, mikor az idézés maga létre sem jön. Ennek oka lehet a gyertya rossz elhelyezése (magunkhoz közel, egy negyednyi távra a tükör elé, ám a láng ne látsszon benne), vagy a nem megfelelő tudatállapot, hiszen hiába ugrálna akár a lény a szemünk előtt, ha nem vagyunk befogadók.

Az idézéseknél leggyakrabban emlegetett probléma az, ha nem a kívánt lény jelenik meg. Mivel rengetegen várnak arra, hogy láthassák az idézőt, vagy szót váltsanak vele, ha nem elég tiszta a gondolat, mellyel kijelöljük ki "léphet" a tükörbe, a leggyorsabb, legrátermettebb veszi át a helyét. Ezért akár már jó előre gondoljuk át, milyen kritériumokat támasztunk a megjelenővel szemben, és ha hozzá kezdünk az idézéshez, mindenképp közvetítsük ezeket is. Ilyen szempontból, ha egy elhunytat vágyunk látni, érdemes a kapcsolat kedvéért egy személyes tárgyát kézben tartani, vagy régi szokásait feleleveníteni. Ha nem a kívánt alak érkezett, küldjük el, nem kell szívbajoskodni, és fogalmazzuk meg újra a kívánságainkat.

Előfordul hogy egy ártó szándékú lény jelenik meg. Ilyenkor a legfontosabb a tiszta fej. Ha határozottak a kívánságaink, ha határozottan kezeljük a dolgot, nem fog tudni ártani. Semmiképp nem szabad elfelejteni hogy a tükrös idézések során mi diktáljuk a szabályokat, ráadásul a lény egyetlen bizonyos helyen jelenhet meg, a zárt tükörben, így kisebb az esélye a meglepetéseknek, amiket okozhat ( szemben az általános idézési rituálékkal, módszerekkel). Természetesen velük szemben ez még nem túl nagy előny, néhány lény megpróbálhatja kijátszani a dolgot, de ha testben, lélekben erősek vagyunk, el tudjuk küldeni, és fel tudjuk függeszteni a rituálét.

Amennyiben vérezni kezd az orrunk, szemünk vagy fülünk, ne essünk pánikba. Ezek annak a jelei, hogy az idézett lény megpróbálja átvenni felettünk az uralmat. Ilyen esetben a pánik az ő malmára hajtja a vizet. Igyekezzünk energiapajzsot, védő várfalat vonni magunk, legfőképpen elménk köré, esetleg mantrázzuk a szokásos megnyugtató szövegeinket, vagy az elküldés szavait, mielőbb küldjük el és zárjuk le a rituálét. Ne ijedjünk meg a szokásos könnyezéstől és orrfolyástól, ezek természetes reakcióink: szemünk a merev nézéstől, szokatlan megerőltetéstől kiszáradhat, ezt hivatottak enyhíteni a könnycseppek.

Hosszabb távú, de gyakran elfeledett hatása ezeknek a rituáléknak, hogy ha látunk, látnak minket. Már akkor is, ha gondolatainkban hajlandóságot mutatunk a kommunikáció felé, körénk gyűlnek a szellemi lények, és ha ráadásul meg is idézzük őket, az számukra azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk bármikor szóba állni velük, épp ezért keresni, zargatni fognak minket, ami nyugtalanságot idézhet elő.

A fizikai síkon, ahol az emberi világok is találkoznak, egymásra hatnak, más világok is képviseltetik magukat. Egyszerre, egymás mellett létezik számtalan univerzum, s ez a párhuzamos világok, síkok elméletének magja is. Mi, emberek azért, hogy alapvető feladatainkat ellássuk, tudattalanul is kizárjuk tudatunkból őket, ahogy felnövünk. Míg a gyermekek érzékelik ezeket a világokat, azoknak lakóit, felnőve szándékos vakságba taszítják magukat. Azonban ez nincs mindig így. Néha megmarad az érzékenység, az elzárkózás nem tökéletes.

Érdekes elképzelése a régi tudósoknak, az egymással párhuzamos evolúció elmélete, mely több különálló fejlődési vonalat feltételez, s itt a Földön tételez fel ismeretlen, nem feltétlenül érzékelhető élőlényeket, szemben az ufó elméletekkel.

Manapság újra divatos az érzékenységünk fokozása. Divatossá válik a szellemlények keresése, önkéntes vakságunk megszűntetése. Ez azonban nem mindig jó. Mielőtt belevágnánk az újra érzékelésbe, le kell tisztáznunk magunkban, mindez mit jelent nekünk. Tudnunk kell, képesek leszünk- e e tudás birtokában is megtartani a nyugalmunkat. Hiába fejlődik az emberiség, és haladunk az újra látás irányába, még nem kész rá mindenki. Még mindig akadnak, akik nem képesek feldolgozni a tapasztaltakat, s nem képesek kezelni azt az alapvető szabályt, hogyha látjuk őket, ők is látnak minket.

Azzal, ha fokozzuk érzékenységünket, jeleket küldünk a szellemvilágba, felfedjük magunkat, saját hajlandóságunkat a találkozásra, és önkéntelenül is felfigyelnek ránk jó és rossz lények, ez pedig hátráltathatja választott életfeleadatunk beteljesítését. Emiatt fontos, hogyha egyszer mégis belevágunk, azt felkészülten tegyük. Gondoskodjunk saját és környezetünk védelméről, és ne feledkezzünk meg arról, hogyha egyszer megszereztük újra ezt az érzékenységet, többé nem leszünk képesek nem látni. Tudni fogjuk hogy életünk egyetlen pillanatában sem leszünk egyedül, még akkor sem, ha nem minket keresnek a lények, pusztán átutaznak otthonunkon, kis menedékünkön.

Oldal: SZELLEMIDÉZÉS VESZÉLYEI
SZELLEMIRTÁS,DÉMONŰZÉS - © 2008 - 2024 - exorcist.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat